Prológus

2012. augusztus 21. (kedd)

A gólyatábor első napja, az évnyitó kezdete.
Ahogy besétáltam a közös helyiségbe azonnal elhallgatott a zsivaj és minden figyelem felém irányult. Volt köztük dühös, dacos, sőt kimondottan agresszív, de elkeseredett és lemondó is. Aztán amilyen gyorsan felém fordultak a pillantások, olyan gyorsan sütötték le, vagy fordították el a tekintetüket, a kezeiket karba fonták maguk előtt, és még csak véletlenül sem tettek úgy mintha érdeklődnének. Legalábbis látszólag. De én … én tudtam, hogy figyelnek mindenre. A környezetre, a leendő társaikra, ránk a felnőttekre, és mindezt nemcsak memorizálják, de egyből véleményt formálnak róla. Mint mindenki. Nem tudják, hisz nem tudhatják, de én sokkal idegesebb, és frusztráltabb vagyok, mint ők! Izzad a tenyerem, és már legalább századszorra köszörültem meg a torkomat, hogy sikerüljön megszólalnom, és ne dadogjak össze-vissza. Azt hiszem, azzal végképp elveszíteném a még csak meg sem szerzett tiszteletüket. Remek. Akkor vágjunk neki! Odaállok a nagy kőkandalló elé. Újabb torokköszörülés, majd végre beszélni kezdek.
- Kedves Diákok! - harsogom. - Először is üdvözöllek titeket itt az Eltévedt Lelkek Erdei Oktató,- és Nevelőintézetben! Örülök, hogy itt vagytok és legyetek rá nagyon büszkék, hogy bekerülhettetek a Programba! – Mosolyt villantok, amiért több helyről fintorgást kapok válaszul, de nem szólalnak meg, ami jó jel. Tehát mégiscsak jól sejtettem. Figyelnek.

 - A nevem Goldstein Hunor és én vagyok ennek az intézetnek az alapítója, igazgatója, és egyben az egyik tanárotok is! De nem csak ennyi szeretnék lenni a számotokra, hanem egy olyan bizalmas barát, akihez bármikor bármivel fordulhattok! - Nem nagyon tudom hogyan is magyarázhatnám el nekik, amit akarok, így inkább ezt mondom:

- Nagyon nehéz megtalálni a fényt az alagút végén, de hinnetek kell benne, hogy a felhők felett mindig kék az ég, takarja bármennyi esőfelhő! A kollégáim és az én feladatom az, hogy megmutassam nektek az ehhez vezető utat!

 Tudom, ezt a bizalmat ki kell érdemelnem, - érdemelnünk, de mindent meg fogok, - fogunk érte tenni a kollégáimmal együtt! – ezután rájuk mutatok. - Mező Albert doktort – vagy, ahogy mindenki hívja Dokit - már mindannyian ismeritek, rajta kívül az iskolánkban tanít még Kovács Béla tanár úr is, aki a reáltantárgyakat fogja tanítani. – A jól megtermett szakállas férfi szigorúan néz körbe, így inkább gyorsan folytatom. - Az ittlévő személyzethez tartózik még Anna néni, a mi konyhás nénink és a férje Guszti bácsi, aki karbantartási feladatokért felelős - továbbá ő a portásunk. - Az idős házaspár szintén mosolyogva bólint feléjük. mind a testbeszédük, mind az arckifejezésük barátságosságot sugall. Velük nem lesz gond. Minden gyerek imádni fogja őket. - És van még egy állandó egészségügyisünk is Dobos Gréta nővér, továbbá Tamás, aki a testnevelést tartja majd.
- A házirendet és a szobáitok beosztását a papíron találjátok, amit belépéskor megkaptatok Dokitól. A szobák baloldalon találhatóak. A beköltözés után pontban 10 órakor egy közös bemutatkozó foglalkozás lesz, ahol kicsit megismerhetjük egymást. Természetesen a megjelenés kötelező. Utána jön az első ebéd az étkezőben, majd mindannyian elindulhattok felderíteni a helyet. Most el is indulhattok kipakolni a megadott szobáitokba és ugyanezen a helyen találkozunk 10-kor. – Erre mindenki megfogta a kis,- nagy motyóját és elindult a szobák irányába én meg végre kifújtam a levegőt.
Tehát elkezdődött.